Pécs a török megszállás alatt

...egykor az Oszmán Birodalom része volt, a nagy számú és látványos törökkori emlékek gyorsan lebuktatnák a várost. Érdekes azonban, hogyan lehet elképzelni az életet a hódoltság idején.

Semmiképpen sem érdemes itt erőszakos invázión, keresztények elnyomásán és egyéb hangulatkeltő fantazmagóriákon agyalni. A város behódolása tulajdonképpen egy kardvágás és csepp vér nélkül történt 1543-ban. Az ezt megelőző zűrzavaros időszakban Szapolyai, illetve Habsburg Ferdinánd szövetségesei – jobbára – erőszakkal igyekeztek a pécsieket meggyőzni uruk hatalmáról és arról, hogy csak ők tudják megvédeni őket az erőszaktól, miközben Szulejmán szultán udvariasságra intette a katonáit. Amikor 1543-ban az oszmán sereg felvonult a város falai alatt és Szulejmán megkérdezte az elé járuló pécsi előkelőktől, hogy kit szeretnének uruknak, egyöntetűen Kászim béget nevezték meg, akinek a fő téren álló, nagyobbik pécsi dzsámi is köszönheti létét és nevét. Az sem igaz, hogy mindenkinek át kellett térnie a muszlim hitre, éppen ellenkezőleg, a szultánnak az állt érdekében, hogy maradjon keresztény lakosság, az ugyanis neki nagyobb adóbevételt jelentett. Pécsnek így a hódoltság alatt mindvégig maradtak keresztény hitű lakói, igaz egy idő után inkább a külvárosi területekre húzódtak.

1566-ban Pécs végvárból hátország lett, attól kezdve sokkal békésebbé vált az itteniek élete. A város fekvése nagyon kedvező volt, a többi településnél kevésbé zsúfoltnak, élhetőbbnek számított mediterrán klímájával, szőlő- és gyümölcstermesztésének gazdag hagyományával. Nem is véletlen, hogy a híres világutazó, Evlia Cselebi olyan elragadónak találta 1663-as látogatás alkalmával, hogy csak „Irem kertjeként” hivatkozott rá, ahol gondtalan jókedv, művészetek, tudás, fényesség és fejlett fürdőkultúra honol. Állítólag 52 féle különböző körtét kóstolt itt. Három napig mást sem evett. Az itt látható török fürdő is egyike volt a város kedvelt találkozóhelyeinek, legbelső terme a forró hamam, középső helyisége langyos, míg a fogadó hidegvízű volt. A hét minden napján nyitva állt, de ebből hat napon keresztül a férfiakat fogadta, a csütörtök volt a hölgyeké. A főtéren álló „ikerfürdő” volt az, amelyet a női vendégek a férfiakkal egy időben, bár eltérő helyiségeiben látogathattak.